Azt hiszem kezdek érzéketlen lenni a rajtam kívül zajló eseményekre. Szép lassan összedől körülöttem minden. Azt hiszem az egyik pillanatban, hogy minden rendben, hogy most jó lesz, hogy nincs mitől félni, aztán rögtön a következőben hátbaszúr valami.
Nem tudom mit érzek Gergő iránt. Hogy akarok-e vele lenni, akarok-e komoly kapcsolatot, akarok-e egyáltalán kapcsolatot? Szeretem őt? Érdekel engem egyáltalán, hogy szeretem-e? Azt hiszem semmi szükségem most egy plusz érzésre, mint a szerelem. Ez egy luxus. Olyan valami, amit csak akkor engedhetsz meg ha minden más rendben van. De most épp nagyon nincs rendben semmi. Tombolni szeretnék, nem olyan aranyos kis 'emo vagyok' szinten, hanem csinálni akarok valamit, amitől adrenalin lesz a szervezetemben, hogy elnyomja a folytonos stresszt.
Nézem a hülye sorozatokat, és most jöttem rá, hogy csak azért imádom őket, mert szeretnék a helyükben lenni. Másféle izgalmakkal kell szembenézniük, mint nekem, egy átlagembernek. Eric vagy Damon igazán idejöhetne, és kitéphetné a szívemet a helyéről, legalább megbizonyosodnék benne, hogy még dobog.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
Bejegyzések
