Ma tettem egy nagyon fontos felfedezést. Ami még fáj is.
Végiggondoltam az eddigi pár- és 'egyéb' kapcsolataimat, és rájöttem dolgokra. Kiderült, hogy csak nyálas, fiatal, naiv, örök-szerelemre-vágyó fiúkák lesznek belém szerelmesek. Arról ne is beszéljünk, hogy általában én is ilyen fiúkába leszek szerelmes.
Ezen felül, minden felnőtt, szexi, értelmes embernek egy, azaz EGY éjszakára kellek. Vagy többre. De szigorúan érzelmek nélkül. És. Ezt ma vettem észre. És egy rossz ribancnak érzem magam. Nem azért mert túl sok pasival voltam, hanem mert az igazi férfiak, akik egyszer tényleg szerelmesek lesznek, csak a ribancot keresik bennem. Na jó, ez most igy elég furin hangzik, de rendben, mondjuk ki, hogy Tamásról van szó :'D Elmagyarázta, hogy kit keres maga mellé, és igazából bármikor megtalálhatja, és én akkor ennyi voltam. És nem azért nincs barátnője, mert nem akar, hanem mert még nem talált, és most hogy van kivel szexelnie, így nem is kell neki. Én meg egyre hülyébben érzem magam, mert valamiért meg akarok neki felelni. Nem vagyok szerelmes. Csak akarok lenni. Jó lenne vele azért. Valahogy más lenne mint Imivel meg Gergővel :D Nem ez a csöpögős ügyürübügyürü dolog lenne. Hanem olyan más. Na jó ezt nem tudom megfogalmazni. Ezt most nem kellett volna. Na mindegy.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése